Hírek


Bevetésen az Őrség Mentőcsoport – A parancsnok szemszögéből
2013. június 12.
Június 4-én mozgósították az Őrség Mentőcsoportot, és 5-én délután rendőri felvezetéssel, 30 fővel, felszerelésekkel indultak Győr-Moson-Sopron megyébe, hogy részt vegyenek az árvízi védekezési munkálatokban. Ez volt a mentőcsoport első bevetése. Interjúnkban a parancsnokot kérdeztük.

Az Őrség Mentőcsoport öt hosszú napon át, fáradtságot nem ismerve, éjjel és nappal dolgozott a gátakon, hogy megóvják az értékeket és az emberi életet a Duna áradásától.

Az árvízi védekezéssel, az első bevetéssel kapcsolatos kérdéseinkre Hegyi László tűzoltó hadnagy, a mentőcsoport vezetője válaszolt.

A mentőcsoport harminc tagja vett részt a védekezési munkákban. Lelkesek voltak az önkéntesek, hogy segíthetnek a védekezésben, vagy nehezen jött össze a létszám? Mennyi időbe telt, míg készen állt a mentőcsoport a bevetésre?

A csoport összehívásánál csupán az idő szorítása okozott kisebb nehézséget, hiszen az Őrség-Goričko-Raab Mentőcsoport tagjai nem hivatásos tűzoltók, civil munkahellyel rendelkező lelkes önkéntesek, illetve önkéntes tűzoltók, ezért több időt vett igénybe, hogy otthon a családdal és bent a munkahelyen elintézzék a tennivalókat.  De meglepetésemre könnyebb volt, mint gondoltam. Június 4-én, kedden berendeltek a Körmendi Katasztrófavédelmi Kirendeltségre és kirendeltségvezető úrral nekiláttunk, hogy összehívjuk a mentőcsoport és megszervezzük az indulásukat. Másnap délelőtt 11 órakor érkezett a parancs a csapat mozgósítására, azonnal indultunk Körmendről Szombathelyre, a megyei katasztrófavédelmi igazgatóságra, ahol Krizmanics Ferenc tűzoltó alezredes, igazgatóhelyettes tájékoztatott, mire számíthatunk, felhívta a figyelmet a fegyelmezett és biztonságos munkavégzésre, majd rendőri felvezetéssel indultunk Győrbe, ahol vártuk a további utasításokat.

Milyen elvek, gondolatok vezérelték a csapatot a védekezés során?

Mindenekelőtt a segítségnyújtás. A mentőcsapat tagjai többnyire önkéntes tűzoltók, akik a Rába mentén élnek, és sajnos többször volt alkalmuk megtapasztalni, milyen károkat okozhat az árvíz. Többször vettek részt árvízi védekezésben, nem volt idegen sem a feladat, a homokzsáktöltés, nyúlgátépítés, töltésmagasítás, sem pedig a tudat, hogy emberi életek és életek munkája van veszélyben.

Hogyan történt a beavatkozás, mi történt miután a mentőcsoport kiért a helyszínre?

Délután fél négykor érkeztünk meg a kárhelyszínre, ahol rövid eligazítás után a győrújfalui védtöltés megerősítése, töltésmagasítás volt a fő feladatunk, de szakmai segítséget nyújtottunk civil önkénteseknek, és egyéb védekezésben részt vevő szervezeteknek is.  Később Dunaszentpálra vezényelték át a mentőcsoportot, ott szintén védtöltést erősítettünk, töltést magasítottunk, illetve ellennyomó medencék kialakításán és bordás megtámasztás kiépítésén is dolgoztunk. Részt vettünk a 2-es számú főútvonal adott szakaszának nyúlgáttal történő bevédésében, és az átszivárgások megakadályozására ellennyomó medencék építésében. A csapat egy része figyelőszolgálatot is ellátott, ellenőrizték a nyúlgátak, ellennyomó medencék, bordák állapotát és szükség esetén az önkéntesekkel hozzáláttunk a hiba kijavításához, hogy megakadályozzuk a víz betörését a mentett oldalra. Mindezeken túl segítettünk logisztikai feladatok ellátásában is.

Mennyi időt töltöttek a gátakon?

A mentőcsoport tagjai öt napon át folyamatosan dolgoztak, átlagosan napi 18 órát töltöttek a gátakon.

A mentőcsapat védekezésben résztvevő tagjai között voltak fiatalok, lányok és idősek is. Mik voltak a tapasztalatok, hogyan bírták a folyamatos, megfeszített munkát?

Bizton állíthatom, hogy fegyelmezettség és teljesítmény tekintetében nem maradtak el a hivatásos tűzoltóktól,  a helyi vezetés körében is elismerést vívtak ki maguknak. Látszott a szakmai és tapasztalati tudás, amit az évek során a Rába többszöri áradása miatti védekezésnél elsajátítottak, így mindig a legveszélyesebb szakaszokra osztották be az állományt.

Erőbeosztásukat három szóval jellemezhetném, lendület, dinamika, haladás. Az akaraterő és a segítségnyújtás iránti vágy legyőzte a fáradtságot. Búcsúzóul a  helyi polgármester is háláját fejezte ki a falu megmentésében való részvételért.

Volt olyan dolog a védekezés során, ami nehézséget okozott a csapatnak? Ha igen, mi volt az?

Veszélyhelyzet volt. A víz gyorsan emelkedett, sem időnk, sem erőnk nem volt a nehézségekkel foglalkozni. Mindenkit egy gondolat hajtott előre, a segítség, a falu, az emberek megvédése, és hogy a kapott parancsokat legjobb tudásunk szerint hajtsuk végre. Mi ennek szellemében cselekedtünk.

Milyen egyéb személyes tapasztalata van, esetleg pozitív élmény, érzés?

Hivatásos katasztrófavédelmi tisztként természetesnek tartom, hogy a segítségnyújtás minden körülmények között elsődleges. A kapott parancsokat igyekszem mindig legjobb tudásom szerint végrehajtani, a nehézségeket legyőzni, és a végsőkig kitartani. Ugyanezt tapasztaltam a mentőcsoport tagjaitól is. Tanúja voltam, ahogy a csoport összekovácsolódott, valódi mentőcsoporttá alakult át, egységként lépett fel, és hajtotta végre a feladatokat. Büszke vagyok a mentőcsoport teljesítményére!  Megtiszteltetés számomra, hogy vezethettem az Őrség-Goričko-Raab Mentőcsoportot!

 

A fotó illusztráció. Készítette: Vas Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság