Bemutatkozik Vép-Bozzai Önkéntes Tűzoltó Egyesülete

1997 óta Kóbor Attila az önkéntes tűzoltók parancsnoka. Rajta kívül Varga László elnök és Horváth Péter parancsnokhelyettes kalauzolt bennünket szertárukban a múltból a jelenig, vállt vállnak vetve a közösségért dolgozó mindennapjaikig.

1880. január 10-én hagyta jóvá a tűzoltóközgyűlés az egyesület alakulását, februárban terjesztették fel a Belügyminisztériumba. Az alapító okirat első paragrafusa úgy szól: „Vép mezőváros kebelében önkéntes tűzoltó-egylet alakul, melynek czélja az előforduló tűzeseteknél az oltás, a személy- és vagyonbiztosítás körül szenvedett segéllyel való közreműködés, mely kiterjed Vép mezőváros és a hozzá tartozó majorokra.”

Az ígéretes kezdet után néhány epizód a történetükből: 1905-ben kapott az egylet kocsifecskendőt, amely a mai napig működőképes, a megyeszékhelyi tűzoltóságon látható felújítva. 1964-ben épült szertáruk, amelyet a 2000-es években újítottak fel. A jelenleg 44 fős egyesület működési területe Vép és Bozzai, de mennek Kenézbe, a régi 86-os út mentén lévő településekre, Pecölbe, és ha kell – kiemelt riasztási fokozat esetén –, Szombathelyre is.

A tűzoltáson, kárelhárításon és a tűzmegelőzésen kívül is jelen vannak a város életében, segítenek a programok, rendezvények szervezésében, lebonyolításában, és természetes, hogy önkéntesen, ellenszolgáltatás nélkül teszik a dolgukat, mondják a vezetők.

A tagok több mint fele elvégezte a tűzoltó 40 órás alaptanfolyamot, a legtöbben rendelkeznek motorosláncfűrész-kezelői, sokan kismotorfecskendő-kezelői képesítéssel, hárman a tűzoltó gépjármű vezetéséhez szükséges engedéllyel, amire a vonulásoknál van szükség. Forráshoz a központi állami és önkormányzati támogatásból, az szja-1 százalékokból, magánszemélyek, cégek felajánlásaiból és az évenkénti tűzoltóbál bevételéből jutnak.

Büszkén beszélnek korszerű felszereléseikről: önálló rádiórendszerükről, a motorfűrészekről, a szellőztető ventilátorról, a benzinmotoros szivattyúról, a magassági ágvágóról, egy hete érkezett új teleszkópos létrájukról és kiváló minőségű bevetési ruháikról – csak az elmúlt évben több mint 2 millió forint értékben fejleszthettek. A modern eszközökhöz már csak egy új szertárt szeretnének, a mostanit ugyanis végérvényesen kinőtték – ehhez a megfelelő pályázatra várnak. És ha majd megújul a szertár, elkelne egy új autó is – mondják. A most 38 éves gépjárművüket még 2010-ben ajándékba kapták az osztrák testvéregyesületüktől.

Fonák helyzet, de ha a jelenlegit most le tudnák cserélni, az új jármű egyszerűen nem férne be a szertárba. Ezek tehát az „égig érő” vágyak, és amíg teljesülnek, addig a földön maradnak, és tisztes helytállással teszik a dolgukat a vépi tűzoltók. Szükség is van rájuk, tekintve az elmúlt évek emlékezetesebb eseteit. 2013-ban például sok riasztásuk volt. Helytálltak a januári rendkívüli hóhelyzetben.

A Pecöl szomszédságában, Rózsa-major melletti nyári tüzet is említik, a délnyugati szélben az erdő, a mező égett a pulykatelep szomszédságában. 2017 augusztusában a kenézi vihar után napokig takarították a romokat Kenézben, Bozzaiban és Vépen.

Ugyanabban az időben óriási vihar pusztított a Kámoni Arborétumban is – mindkét helyszínen részt vettek a helyreállítási munkákban. A Vadása-tó védművei 2018 nyarán sérültek meg – a vépi önkéntesek ott is segítettek. A helyi vasútállomásra pedig elsőként érkeztek, amikor 2017 szeptemberében egy siklásos balesetnél 126 ezer liter gázolaj ömlött a területre.

Adott munkát az idei év is: vonultak már szén-­monoxid-mérgezéshez, dolgoztak a szombathelyi szeméttelepen keletkezett ötös kiemelt tűznél, három hete pedig a vihar okozta károk felszámolására riasztották őket 13 helyszínre. Ha fát kell kivágni, építkezésnél vagy tetőbontásnál van szükség a segítségükre, akkor is rendelkezésre állnak, mondják. Mert az a legszebb érzés számukra, ha segíteni tudnak valakinek.

Ha nem kapnak riasztást, hetente egyszer akkor is biztosan találkoznak a vépi önkéntes tűzoltók: a szertárból leválasztott közös helyiségben a legendás pénteki összejövetelek 2005 óta elmaradhatatlanok. Osztrák ­testvérszervezetüket is említik a burgenlandi Aschauból: még 2005-ben, a Szombathelyi Hivatásos Tűzoltó-parancsnokság révén ismerkedtek meg a vépi önkéntes tűzoltók osztrák kollégáikkal. Közös focikupáik, családi napjaik rendszeresek. A hétvégi jubileumi rendezvényre a járványhelyzet miatt osztrák barátaik nem jönnek, de a vépiek készülnek: szombat délelőtt hálaadó szentmisével, koszorúzással és jubileumi állománygyűléssel ünnepelnek.

Fotó: Horváth Balázs/Vas Népe