Háttérsugárzási adatok

Háttérsugárzási Monitoring rövid bemutatása

Életünk során szervezetünket sokféle sugárzás éri. Ezek nagy részét érzékszerveinkkel érzékeljük: látjuk a fénysugarakat, bőrünkön érezzük a hősugarakat. Van azonban a sugárzásoknak olyan csoportja, amelyek jelenlétét, erősségét egyetlen szervünk sem érzékeli, de amelyeknek a szervezetünkre gyakorolt hatása olykor mégis megjelenik.

A légkörben található sugárzó anyagok terjedésének követésére épült ki hazánkban az országos sugárzás figyelő, ellenőrző és jelző rendszer, amelynek legfontosabb része a több mint 130 darab radiológiai monitoring távmérő-állomásból álló hálózat. Ezek a szabad téren álló mérőállomások olyan érzékelőkkel vannak felszerelve, amelyek folyamatosan mérik a szabadtéri környezeti gamma háttérsugárzás változását: az ország területén mérhető környezeti sugárzás dózisteljesítményét.

Egy sugárzási tér biztonságának megítélésekor a fő szempont, hogy abban mekkora sugárterhelés érné az emberi szervezetet. A pillanatnyi sugárterhelés mértékét a dózisteljesítmény adja meg. Az élő anyag esetében a sugárzás az elnyelő szövet jellemzőitől függően más biológiai hatást fejthet ki, amelynek jellemzésére az effektív dózisegyenérték szolgál.

A háttérsugárzásból eredő egyenérték dózisteljesítmény mértékegysége a nanosievert/óra (kiejtése: nanoszívert per óra), rövid jele: nSv/h.

A természetes háttérsugárzás átlag mértéke Magyarországon 50-180 nSv/óra körül ingadozik. Ez az érték függ a többek között a helyi természeti adottságoktól, pl. a tengerszint feletti magasságtól, a talaj típusától. Az ingadozást természeti hatások, időjárási körülmények (légnyomás, csapadék típusa, mennyisége és intenzitása) változásai is befolyásolják.

A mérési adatok alközpontokba, majd onnan egy főközponti adatgyűjtőbe kerülnek, ahol folyamatosan figyelik a távmérő-állomásokról beérkező adatokat és jelzéseket. Amennyiben valamelyik mérőállomáson a dózisteljesítmény nagysága jelentősen megváltozik, akkor azonnal megkezdik annak kivizsgálását, vagy - ha indokolt – helyszíni ellenőrzés, illetve szükség esetén a megelőző óvintézkedések elrendelését. A figyelmeztetési szint 250 nSv/óra, a riasztási szint 500 nSv/óra. (Ezek a jelzési szintek – valós veszélyt nem jelentenek – csak azt jelzik a szakemberek számára, hogy célszerű utánajárni és megvizsgálni mi okozhatta, illetve okozza a szint növekedést, mielőtt az a lakosság biztonsági kockázattal járhatna. Ezért is nevezik ezt a rendszert országos sugárzás a figyelmeztető (előrejelző) és riasztó rendszernek).

INES Nukleáris Esemény Skála

Atomerőművekben bekövetkezett események nemzetközi skálája

Kategória	Meghatározás	Esemény	Hatás
0	Skála alatti események	N/A	A biztonság szempontjából nincs jelentőségük.
1	Üzemzavar	Rendellenesség	A biztonsági intézkedések olyan megszegése, mely még nem jelent kockázatot sem a dolgozókra, sem a lakosságra.
2	Üzemzavar	Üzemzavar	Biztonsági következményei már lehetnek, de a dolgozók járulékos sugárterhelése nem haladja meg az éves dóziskorlátot.
3	Üzemzavar	Súlyos üzemzavar	A dolgozók sugárterhelése meghaladja a dóziskorlátot, de a legjobban veszélyeztetett lakosság egyedei legfeljebb csak néhány tized mSv dózist kapnak.
4	Baleset	Elsősorban létesítményen belüli hatású baleset	Ilyen rendkívüli esemény már részleges zónaolvadás következménye. A dolgozók kis részében akut egészségkárosító hatások jelentkeznek, de a legjobban veszélyeztetett lakos legfeljebb néhány mSv sugárterhelést kaphat.
5	Baleset	Telephelyen kívüli kockázattal járó baleset	A reaktorzóna súlyos károsodása következtében a radioaktív izotópok olyan mennyiségben juthatnak ki a környezetbe, ami már veszélyezteti a lakosságot (1014-1015 Bq). Ebben az estben a lakosságra vonatkozó BEIT-eket részlegesen végre kell hajtani.
6	Baleset	Súlyos baleset	Amikor jelentős mennyiségű radioaktív anyag (1015-1016 Bq) kibocsátása során súlyos egészségkárosító következmények jelentkeznek. Ennek megelőzésére a baleset-elhárítási intézkedési terveket (BEIT-eket) teljes körűen alkalmazni kell.
7	Baleset	Nagyon súlyos baleset	Amikor a reaktortartályban lévő radioaktív anyagok nagy része kijut a környezetbe (>1016 Bq).Ilyen estben fennáll a korai sugársérülés veszélye mind az atomerőműben, mind a közvetlen környezetében. A késői egészségkárosító, illetve környezeti hatások pedig nagy területen jelentkeznek.