Tartalomjegyzék

Szombathelyi Hivatásos Tűzoltó-parancsnokság bemutatkozásával debütál a „Mi vigyázunk rátok, Vasiak!” cikksorozatunk

2020. június 29.

Mi vigyázunk rátok, Vasiak! című, a Vas Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság és a Vas Népe összefogásában megvalósuló sorozatunk első részében a Szombathelyi Hivatásos Tűzoltó-parancsnokságot mutatjuk be.

Idén ünnepli a Magyar Tűzoltóság az első hivatásos tűzoltóság létrejöttének százötvenedik évfordulóját. Ez szolgált cikksorozatunk apropójául. Ezúttal a Szombathelyi Hivatásos Tűzoltó-parancsnokság munkatársai fogadtak minket, bepillantást adva életükbe. 

Elődszervezetük, a Szombathelyi Önkéntes Tűzoltó Egylet 1872-ben alakult, ahogy neve is mutatja önkéntes szerveződésből. Az elnöki feladatokat akkoriban a város polgármesterei is elláthatták, így történt, hogy Éhen Gyula is szolgált egy ideig a tűzoltók élén. A régi tűzoltóság helyén ma már tizennégy emeletes lakóház áll. A parancsnokság jelenleg a Brutscher József - a Tűzoltó és Mentőegylet egykori parancsnokának nevét viselő - utcában található. Nemrég fejeződött be az épületben a szertárkapuk cseréje - az eredeti, 1953-asakat váltották fel modernebbekkel önkormányzati segítséggel. 

A régi időkben minden település egyénileg próbálta meg ellátni saját tűzvédelmét. Ma ötvennyolc település, száztízezer lakosa tartozik a szombathelyi működési területhez, még Győr-Moson-Sopron megyében is van olyan település, ahova innen ér ki leghamarabb a segítség. 

A szombathelyi parancsnokságon egy nap tizenhat tűzoltó lát el szolgálatot, összesen hetvenhárom fő tartozik a készenléti létszámba. Két gépjárműfecskendőn két raj szolgál - fontos tudni: a 24 órás szolgálat alatt a raj tagjai kizárólag együtt mozoghatnak, ugyanis, ha felvillan a riasztást jelző lámpa, megszólal a Jó a rossz és csúf című western, vagy a A Karib-tenger kalózainak (eredetileg a Lánglovagok c. film) zenéje, csináljanak éppen bármit, két percük van arra, hogy elinduljanak. 

A megyei riasztások közel feléhez a szombathelyi egységek vonulnak ki. Érdekes számadat: míg korábban az évi összes eseményszám a kilencvenes években két-háromszáz körül volt, mostanra egy évben akár nyolcszáz-ezerkétszáz alkalommal is kivonulhatnak - ez főként az egyre viszontagságosabb időjárásnak, a megnövekedett közlekedésnek tudható be. 

Egyed László tűzoltó alezredes, a Vas Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság helyettes szóvivője a helyi tűzoltók történelmének nagy ismerője. Gyűjt mindent, ami a dicső múltat örökíti meg. Lelkesen mutatta meg nekünk a parancsnokság második emeletén található mini múzeumot, melyet idős tűzoltóktól örökölt emléktárgyakból hoztak létre. De az Aréna utcában is van egy önálló kiállítási anyaguk, amit igény szerint mutatnak meg az érdeklődőknek. Őriznek még emellett felrobbant és kilőtt gázpalackot is. És ha már palack: a tűzoltóság aulájának akváriumába is tűzoltó készülékből érkezik a halaknak az éltető levegő. Göncz parancsnok azonban fontosnak tartotta eloszlatni a tévhitet: a tűzoltók nem oxigénnel töltött, hanem sűrített levegős légzőt viselnek a hátukon. A helyettes szóvivő egyébként előszeretettel tart laktanyabejárást, melyek nemcsak a gyerkőcök, de felnőtt társaság körében is nagy népszerűségnek örvendenek. Egyszer az Ocho Macho zenekar is eltöltött velük egy napot, ahol a fiúknak még tűzhöz és balesethez is ki kellett vonulniuk.

Rendkívül szerteágazó a tűzoltók tevékenységi köre, legyen szó akár mentésről, akár rendezvények biztosításáról, egyéb segítségnyújtásról. Kellet már kiscicát menteniük újságosbódé alól; őzet, kutyát, hattyút befagyott tóról; anyukát létráskocsival a teraszról, akit kisfia zárt ki. Fogtak már be lovakat a Középhegyi úton, „értek tetten” szerelmespárt a hálószobában, míg a tűzhelyen égett az ebéd. Akadályozták már meg autó tóba csúszását, de csináltak havat hóágyú segítségével az Emlékmű-dombra az éjszakai mínuszokban. Volt, hogy a rendőrségnek segítettek vizes baleset rekonstrukciójában, tesztelték a Csónakázó-tó hídjának teherbírását, cseréltek keresztet templomtetőn, még a Székesegyház szobrainak felújításánál is segédkeztek.

Göncz Szabolcs úgy véli, bár hasonló a vakmerő és bátor szavak jelentése, de csak a bátor tűzoltó a jó tűzoltó. Az, aki ismeri a veszélyt, és csak annyit kockáztat, ami még „belefér”. A vakmerő nincs tisztában a valós veszélyekkel, ezért gondolkodás nélkül cselekszik, ez a legveszélyesebb önmagára és a társaira nézve is. A jó tűzoltó bátor és felkészült, így ismeri a veszélyeket, önmaga és a felszerelései korlátait és fel tudja mérni, mire képes egy veszélyes szituációban – ez az ő hitvallása. 

A jövő héten a Körmendi Hivatásos Tűzoltó-parancsnokság és a Szentgotthárdi Katasztrófavédelmi Őrs bemutatkozó anyagát olvashatják el a honlapra látogató érdeklődők. 

Fotó: Szendi Péter/Vas Népe