Sárvári generáció hivatástudata - Nagypapa, fiai és unokája mind az emberek megmentésén munkálkodnak
Veiczer Vilmos nyugdíjas mentőápoló becsületes, másokon segíteni akaró és tudó embereknek nevelte fiait: Krisztián 28 éve tűzoltóként teljesít szolgálatot – jelenleg a sárvári hivatásos tűzoltó-parancsnokság tűzoltó tanácsosa –, Vilmos édesapját követte a mentőpályán. Az unoka, Gergő egy baleset folytán ugyancsak a tűzoltóság kötelékébe szegődött. Veiczer Krisztián édesapja, Vilmos 1986-ban lépett az Országos Mentőszolgálat kötelékébe. A tízes évei elején járó Krisztiánt már akkoriban lenyűgözte, hogy az apukájának a munkája az, hogy másokon segítsen, mások életét megmentse.
– Nagyon tetszett, hogy erre megvoltak a speciális műszereik, illetve egy autójuk, ami a bajban mind felett állt. Amikor a városban sétáltunk édesanyámmal és az öcsémmel, mindig csodálattal és büszkeséggel konstatáltam, amikor elhajtott mellettünk a szirénázó mentőautó: „Igen, ez az én apám!” – emlékezett vissza Krisztián, aki az édesapjától kapott szemléletnek köszönhetően már egészen fiatalon tudta, hogy ő is hasonló hivatásra vágyik.
Bevallotta, nagy dilemmát okozott számára, hogy mentő, rendőr vagy esetleg tűzoltó legyen, végül utóbbi mellett tette le voksát, mint elmondta, a tűzoltói hivatás sokkal több szépséget és adrenalint kínált számára. – Édesapám mindig előtérbe helyezte, hogy másokon segítsen. Ezt az elvet adta át nekem és az öcsémnek, Vilmosnak is. Sokszor jártunk be hozzá az állomásra, találkoztunk a kollégáival, ismerkedtünk a felszerelésekkel. Ott a segítségnyújtási szándék még a falakból is áradt. Ez egy erre fogékony embert mindenképpen megérint – fogalmazta meg. Krisztián és Vilmos pedig fogékonyak voltak erre. A báty 1995-ben, testvére néhány évvel később, 2002-ben szerelt fel tűzoltónak. Vilmos 17 év sikeres hivatásos szolgálat után 2019-ben pályát módosított, és átkerült a mentőszolgálat kötelékébe, a sárvári mentőállomásról éppen nyugállományba vonuló édesapja helyére. Ezzel együtt Vilmos önkéntes tűzoltóként Jákfán teljesít szolgálatot, bátyja parancsnoksága alatt.
Krisztián 22 éves fia mondhatni egy véletlen folytán tévedt a pályára. Az édesapa néhány éve beszélgetett vele a szakma szépségéről, ám Gergő akkor még úgy gondolta, más jövő vár rá. Egy véletlen folytán azonban tavaly belefutott egy balesetbe, ahol első odaérkezőként próbált segíteni a sérülteknek. A sors fintora, hogy a második kiérkező nagybátyja, Vilmos volt – a közös élmény végül annyira megérintette Gergőt, hogy úgy döntött, ő is az életmentést választja hivatásának. Február óta a sárvári tűzoltóság hivatásos állományának beosztott tűzoltója, édesapja legnagyobb büszkeségére. Krisztiánt, mint mondja, a hivatástudat tartja csaknem három évtizede a pályán. – Számomra ez mindenek fölött áll. Én amíg élek, tűzoltó fogok maradni – vallja. Krisztián bevallása szerint mindent kipróbált már szakmájában, amit csak lehet: volt beosztott tűzoltó, szerparancsnok, jelenleg sofőr. Emellett állandó készenlétben áll az önkéntes tűzoltó-egyesület parancsnokaként, valamint tagja hazánk egyetlen hivatásosokból álló mentőszervezetének, a HUNOR-nak is.
