A kőszegi tűzoltó civilben hagyományőrző: puskával, szablyával gyakorol - fotók

Nem csak egy tevékenység végezhető teljes odaadással – ezt bizonyítja Bogdán Jenő, kőszegi tűzoltó, aki amellett, hogy a hétköznapokon hivatásában igyekszik a maximumot nyújtani, hétvégente másik szenvedélyének, a hagyományőrzésnek hódol a Gyulaffy László Hagyományőrző Bandérium tagjaként.

Bogdán Jenő tűzoltó őrmester 1997 óta a Kőszegi Önkéntes Tűzoltó Egyesület tagja, 2012 óta pedig a Szombathelyi Hivatásos Tűzoltó-parancsnokság beosztott tűzoltója.

 Jenő életében, mint elmondta, a hivatástudata mellett mindig is ott volt a történelem, a hagyományőrzés szeretete is, amit nem mindennapi hobbijában tud kiélni, civilben ugyanis egy hagyományőrző bandérium tagja. A hagyományőrzés szele 2007-ben, a Kőszegi Ostromnapok idején csapta meg először, azóta töretlen a szeretete és a lelkesedése ebbe az irányba is. Az ostromnapokon lehetősége volt megismerkedni a megfogalmazása szerint profibb csapatokkal, amelyek profizmusa, felszereltsége és közvetlensége lenyűgözte őt. 

Előbb a sárvári Nádasdy Ferenc Bandériumban próbálta ki magát, 2016 óta van jelenlegi csapatánál, a gyulakeszi székhelyű Gyulaffy László Hagyományőrző Bandériumnál, akikkel ugyancsak a kőszegi rendezvényen ismerkedett meg. A bandérium országos és nemzetközi szinten is ismert és elismert, a hagyományőrző fesztiválok állandó vendégei, évente 20-30 fellépésük van. Februárban, Bálint napon, Salföldön, a Balassi Bálint Nappal kezdik meg az országjárást és szeptember közepéig meg sem állnak, prágai és pozsonyi találkozókon zárják a „szezont”. Az év fennmaradó részében a fegyverek karbantartásával foglalkozik, év elején pedig megkezdi a gyakorlást puskával, szablyával.

A 16. századról szólnak fellépéseik, a történelmi leírások alapján, az éppen adott helyszínhez igazítva játsszák el a csatát. A bandériumi tagok között szép számmal vannak történészek és pedagógusok, akik a korszak nagy ismerői, ők tanítják be a többieket. Jenő magyar végvári talpas vitézként vesz részt a várjátékokon, viselete, ahogy fogalmaz, egy hosszú szárú „gatyából”, csizmából, parasztingből, nyaksálból és egy hosszú, bokáig érő dolmányból áll. Fegyverzetük szablyából és kanócos, elöltöltős puskából áll. A kor viseletéről, fegyverzetéről szívesen tartanak előadást – Jenő és másik két vasi társa ezt rendhagyó történelemórákon is megteszi –, bemutatják a lövés folyamatát, sőt, táborukban még korhű ételeket is kóstolhatnak azok, akik a rendezvényeken kilátogatnak hozzájuk.

Jenő elmondta, bár játéknak tűnik, egy-egy ilyen alkalom komoly odafigyelést igényel a hagyományőrzőktől, ugyanis bármikor történhetnek balesetek, ezért különösen nagy hangsúlyt fektet a gyakorlásra, ami amellett, hogy kikapcsolódást nyújt számára, a tudását is szinten tartja.