Bemutatkozik a Kőszegi Önkormányzati Tűzoltó-parancsnokság
Több mint 150 éve meghatározó a térségben a kőszegi tűzoltóság: az önkormányzati és az önkéntes tűzoltók egyaránt példát mutatnak hivatásés küldetéstudatból.
1997-ben alakult az önkormányzat által alapított köztestület, a Kőszegi Önkormányzati Tűzoltóság. Ugyanakkor két éve programsorozattal tisztelgett a város egyik legrégebbi civil szervezete, a Kőszegi Önkéntes Tűzoltó Egyesület előtt, amely 150 éves jubileumát ülte. A Magyarország tűzvédelmének nyugati bástyáját jelentő kőszegi tűzoltók 1868-ban az elsők között alakultak egyesületté, s a jogfolytonosan, állandó tagsággal működők közül a legrégebbiek. Elnökük, Stipkovits István szerint az alapszabályban kitűzött cél – „szervezett segélyezés kitört tűzvész alkalmával” – az eltelt 152 év alatt sem veszített lényegéből. És ha már szóba kerül az alapítás éve: egy németországi gyárban 1868-ban építették az egyesület régi létráját, amely ma is bevetésre kész, még működőképes. A muzeális értékű eszközön a 80-as években még dolgozott Schwahofer Károly, az önkormányzati tűzoltóság parancsnoka. A létrának megbecsült helye van a tűzoltóság modern létesítményében – a tűzoltóparancsnok és az elnök ott kalauzolt bennünket. Két éve a régi városmajorból költöztek a tűzoltók a Liszt Ferenc utcai épületbe, mostanra belakták a több mint 185 millió forint kormányzati támogatásból felépített laktanyát. Összlétszámuk közel 100 fő, ebből 45-en önkormányzati tűzoltóként látják el a feladatot, ezzel együtt a környékbeli 16 település tűzvédelmét. Zajlik az utánpótlás-nevelés is táborokkal, kiképzéssel. Egyszóval népszerű hivatás a tűzoltóké, és Kőszegen meg is becsülik őket, állítja Stipkovits István.
A létszámot és a felszereltséget tekintve is egyenlő szinten állnak a „hivatásos”, állami szervezetben tevékenykedő tűzoltók és az önkéntesek. A főfoglalkozásúak fizetést kapnak a munkájukért, és a tűzoltóságon kialakított egyedi szolgálati rend szerint végzik a napi feladatokat. A lényeg, hogy minden riasztás után – ezek száma évente átlagosan 120 – nyolc percen belül meg kell kezdenie a vonulást az első rajnak legalább három plusz egy fővel. A valóságban ez akár éjjel, akár nappal 3–6 percen belül megtörténik, teszi hozzá Schwahofer Károly. Folyamatosan ellátják a város és a 16 település tűzvédelmét és a kapcsolt tevékenységeket – legyen szó műszaki mentésről például baleseteknél, fakidőlésről vagy vízszivattyúzásról.
A baleseteket nem lehet megszokni. Évek elteltével is összeszorul a szívük, amikor a Kőszegfalvánál történt vonatbaleseteket említik, vagy amikor ártatlan gyerekek voltak az áldozatok.
Rossz emlék az is, amikor az egyik kollégájukat találták az autóba szorulva egy Kőszeg és Horvátzsidány között történt balesetben. Tömegkatasztrófára, nagy (erdő)tűzre az elmúlt évtizedben nem volt példa, a gyorsaságnak ebben kulcsszerepe van, mondják. Hat-hét éve Bozsokon a falu szélén meggyulladtak a szalmabálák – akkor V., kiemelt riasztási fokozatnál vonultak a Felső-erdőre. Több mint tíz éve villámárvíz sújtotta Kőszeget és környékét. A hegyből lemosódott a hordalék, betömte a csatornát, a várost elöntötte az iszap – komoly munka volt a mentésben való részvétel, és hogy utána napokig-hetekig mosták a város utcáit. De mentettek már kerítésbe szorult őzet is az üdülőterületen. Pajszerrel szabadították ki, az állat visszanézett, mintha megköszönte volna a tűzoltók segítségét.
Munkájukhoz a legmodernebb egyéni védőeszközöket mondhatják magukénak: szikra- és áramütésálló fejvédő sisakokat, csizmákat, kesztyűket, védőruhákat. Két gépjárműfecskendő négyezer literes víztartállyal, egy 30 méteres gépezetes tolólétra, kismotorfecskendő, több mobil és úszószivattyú, habgenerátor és más világszínvonalú kisgép, célszerszám áll rendelkezésükre. Az új 500 négyzetméteres, eme letes épületben ügyeleti helyiséget, irodákat, öltözőt, konyhát, fürdőszobát, társalgót is kialakítottak. A továbbképző és klubhelyiségben a rendezvényeiket tartják, annak dísze a dicsőségfal is, tele serleggel.
Kiderül, hogy szép eredménnyel vesznek részt területi és országos szakmai versenyeken, és a kőszegieké az ország talán egyetlen önkéntes egyesülete, amelyik három tűzoltó olimpián is megmérette magát. Rendszeres közreműködői a város kulturális életének: a szüret, az Ostromnapok, az Orsolya-nap elképzelhetetlen az aktív jelenlétük nélkül. Szakmai és kulturális kapcsolat fűzi őket osztrák, német, fi nn és lengyel egyesületekhez. Sok-sok generáción átívelő történetük alapját egyértelműen a családiasságban, az összetartó közösségben jelöli meg Schwahofer Károly és Stipkovits István. Jelmondatukról, a mindenkor vallott erkölcsi tanításról – Istennek dicsőség, egymásnak segítség – pedig bizton állítják, tovább él.
