Bemutatkozik a Szentpéterfai Önkéntes Tűzoltó Egyesület
Ma is megvan az eredeti írásos dokumentum: a Szentpéterfai Önkéntes Tuzoltó Egyesület 1897-ben alakult. Az azóta eltelt mintegy 124 év alatt megszakítás nélkül muködött a csapat, függetlenül attól, hogy a falu éppen melyik országhoz tartozott.
Az ötvenes években nehéz időszakot éltek a horvátok lakta falu lánglovagjai. Akkoriban többnyire nádfedelesek voltak a házak, előfordult, hogy egyszerre több épület is égett a faluban. Az egykori parancsnok, Skrapits János még gyermekkori emlékképként őrzi, ahogy a tűzoltók a Pinkából szivatytyúzzák a vizet az oltáshoz. Érdekesség, hogy az akkori kismotorfecskendőt azután még sokáig használták, csupán a vontatóeszköz változott. 1983-tól már nem lovas kocsi, hanem az a ZUK kisteherautó vontatta a szivattyút, amelyet a magyar államtól kaptak a működő tűzoltó-egyesületek. Az eszközt csak 2012-ben sikerült leváltani, amikor megtakarításaikból és adományokból egy Steyr típusú gépjárműfecskendőt vásároltak.
Ezt 2017- ben tudták lecserélni egy nagyobb típusra, amivel már háromezer liter vizet tudnak szállítani. Amióta ilyen jó a felszerelésük, együttműködési megállapodásban vannak a körmendi hivatásosokkal. Ha Pinkamindszenten vagy Pornó apátiban van baj, Ausztrián keresztül hat perc alatt odaérnek, míg a hivatásosoknak ehhez 18 perc kell. Több tűzoltó is helyben dolgozik, mindig akad egy csapat, amely azonnal riasztható.
Zsarnay Attila parancsnok elmondja: évente négy-öt alkalommal kell valamilyen káresethez vonulniuk. Néha kigyullad egy tető, egy melléképület vagy az aljnövényzet az erdőben, és baleset is akad. Az azonban szinte biztos, hogy minden évben meggyűlik a baj a csapadékvízzel. A település mélyen fekszik, és a nagyobb esőzéseknél, ha a Pinka-zsilip lezár, keresztülfolyik a víz a falun. Feltelnek ilyenkor az árkok, betör a víz az udvarokra, és ha megelőzésképpen nem lépnének közbe a tűzoltók, nagyobb baj is lenne. Ezért aztán az átlagos felszerelés mellett három átemelőszivattyút is készenlétben tartanak.
Szertár dolgában jól állnak a szentpéterfaiak: nemrég tetőtér-beépítéssel bővítették az épületet, ezáltal olyan szép közösségi helyiség és vizesblokk jött létre, amit más szervezetek is előszeretettel kölcsönkérnek rendezvényeikre. A bővítményt 2017-ben, a 120. évfordulón avatták fel. Amikor nincs járvány, akad is náluk vendégjárás bőven. Ausztriában a közeli Pinkovac tűzoltóival ápolnak testvérkapcsolatot, Horvátországban pedig három, kissé távolabb fekvő településhez is baráti szálak kötik őket, látogatják egymást nagyobb rendezvényeiken. Élvezik a helyi önkormányzat támogatását, a faluvezetés a rendszeres támogatás mellett tavaly a szertár gázbekötéséhez is hozzájárult.
Élményszerű programokat visznek a gyermeknapra, sportnapra, és egyébként is részt vesznek a horvát ajkú település minden közösségi rendezvényén. Tudják róluk a faluban, hogy akár bográcsozni, akár cipekedni kell, lehet rájuk számítani. Ezért aztán gyakran kérik fel őket a rotációban szervezett alapítványi bál rendezői szerepére. A tűzoltók az egyházi rendezvényekről sem hiányozhatnak. Legutóbb, amikor Horvátlövőről zarándokok hozták a Mária-szobrot, ők gondoskodtak az út szabaddá tételéről.
A szentpéterfai tűzoltóegyesületnek 17 aktív tagja van, heten pedig pártoló tagok. Ők a már idősebb, nyugdíjas lánglovagok közül kerülnek ki. Van köztük olyan, aki már ötven éve tagja a patinás egyesületnek.
