Bemutatkozik a Rönöki Önkéntes Tűzoltó Egyesület
Az Önkéntes Tűzoltó Egyesület Rönök tavaly ünnepelte fennállásának 135. évfordulóját. Talán nincs is még egy olyan egyesület a megyében, amelynek története oly szorosan összefonódik a település történéseivel, mint a rönöki.
Alsó- és Felsőrönök tősgyökeres német települések voltak. Ennélfogva nagyon erős volt az egyesületi élet, a tűzoltók az 1880-as évek derekán egy év különbséggel szervezték meg közösségeiket. Pékó Tamás tűzoltó parancsnok és polgármester lelkesen kutatja a régmúlt idők dokumentumait. Igazolványok is fennmaradtak ebből a korszakból, meg a beosztás, aminek alapján a tűzőrséget adták aratás idején, amikor szinte senki nem tartózkodott a faluban. Az egykori parancsnokok családnevei is arról tanúskodnak, hogy sok német volt az önkéntes tűzoltók között. Aztán a két világégés és az 1946-os kitelepítés, amikor mintegy ezer embernek kellett búcsút mondani, rányomta a bélyegét a település fejlődésére. A két falurészt 1950-ben egyesítették, az ezt követő időszakban a rönöki lánglovagok sokáig a rátóti központ rajaként működtek, egyetlen utánfutóval felszerelkezve a tűzoltáshoz. A hagyományokat végül a korábbi próbálkozások után 2006-ban sikerült újjáéleszteni.
Innentől kezdve már töretlen a szervezet fejlődése, mind a személyi feltételeket, mind a felszerelést tekintve. A szervezetnek 23 tagja van, ebből mintegy tíz tűzoltó tartozik a vonuló állományhoz. Valamennyien elvégezték a negyvenórás alaptanfolyamot, Tamás a parancsnoki képzést, többen pedig a különféle eszközök használatából vizsgáztak le sikeresen. Az egyesület elnöki posztját Bognár Zoltán tölti be. A BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság pályázatait és a vidékfejlesztési pályázatokat kihasználva minden évben gyarapodik az eszközparkjuk, Ausztriából pedig használtan sikerült beszerezniük egy Steyr 690 TLFA 2000 típusú gépjárműfecskendőt. Ezzel az 1. kategóriás egységek közé kerültek. Egyedül a tűzoltó szerház hiányzik még, ha lesz lehetőség, pályáznak majd a megépítésére.
– 2006-ban teljesen a nulláról kellett újrakezdenünk – meséli Pékó Tamás. – Egy terepjárónk volt, onnan kezdtünk el újra építkezni. Nagyon sok segítséget kapunk a Körmendi Hivatásos Tűzoltóparancsnokságtól, illetve a Vas Megyei Szent Flórián Tűzoltó és Polgári Védelmi Szövetségtől. Jó az együttműködés a szentgotthárdi kistérség valamennyi önkéntes tűzoltó egyesületével, a parancsnokokkal napi kapcsolatban vagyunk, a rendezvényeinkre kölcsönösen meghívjuk egymást. A tagsággal rendszeresen gyakorolunk, karbantartó napokat szervezünk, mostanában pedig főleg online tartjuk a kapcsolatot.
A parancsnok elmondja, hogy a település különböző veszélyeztető hatásoknak van kitéve.
Tarlótüzek, erdőtüzek, lakástüzek mellett árvizekkel, villámárvizekkel, a rendkívüli időjárás következményeivel is meg kell küzdeniük a tűzoltóknak. A települést átszeli a nagy forgalmú nyolcas számú főút, így baleseti mentésekkel és a veszélyes árukat szállító teherautók baleseteivel is szembe kell nézniük. Az elmúlt időszak legnagyobb kihívása a 2009-es árvíz volt, amikor más településekről is érkezett segítség, mert veszélyben voltak a lakóházak.
A helyi lakossággal remek a tűzoltók kapcsolata. Ott vannak a település rendezvényein, a farsangi felvonuláson, részt vettek a járvány miatt szükséges templomfertőtlenítésben, a védőmaszkok kiosztásában. A közösségi élet szervezésében együttműködnek az önkormányzattal, a polgárőrökkel és a Rönökért Közhasznú Egyesülettel.
Pékó Tamás elárulja: más években ilyenkor már nagy szokott lenni a sürgés-forgás a tűzoltók háza táján. Januárban el szokták kezdeni a készülődést a nőnapi műsorra. Ezen a napon ugyanis hagyomány, hogy vidám műsorszámokkal, énekkel, tánccal ünneplik meg a szebbik nem képviselőit. A műsor az idén sajnos elmarad, de valami meglepetéssel azért így is készülnek a hölgyek számára, akiket a Vas Népe összes olvasójával együtt ezúttal is szívből köszöntenek!
