Bemutatkozik a Szakonyfalu Önkéntes Tűzoltó Egyesület
A részben szlovének lakta zsákfaluban élénk közösségi életet élnek. Tevékeny részt vállalnak ebben az önkéntes tűzoltók: nincs olyan alkalom, amelyiken a 126 éve alakult egyesület tagjaival ne lehetne találkozni.
– Több családban a gyerek, az unoka is belenő az egyesületi életbe – mondja Nagy Norbert, aki 2014 óta tölti be a parancsnoki tisztséget. – Ebben bizonyára annak is nagy szerepe van, hogy a nyári táborban minden évben egy nap a tűzoltóké. Ilyenkor a gyerekek és a szülők is kipróbálhatnak minden eszközt, ügyességüket, tudásukat is gyarapítják. A falunap is mindig az egyesületünk bemutatóival kezdődik.
Az első gépkocsit a lakosság és szponzorok segítségével 2011-ben sikerült lecserélniük egy korszerűbb Mercedes Benz 508 D típusú gépjárműre, majd tavaly, a 125. évfordulóra az önkormányzat a tűzoltók régi álmát is valóra váltotta egy víz szállítására is alkalmas Mercedes Benz 814 típusú jármű beszerzésével.
Első kategóriás tűzoltó-egyesületként négy település védelmét látják el, és a szakonyfalui tűzoltók adják a Szentgotthárd Járási Hármashatár Mentőcsoport létszámának harmadát is. Évente hat-nyolc alkalommal vonulnak. Talán a leggyakrabban közúti káresetekhez, a Rába mellett haladó főút ugyanis könnyen válik csúszóssá, balesetveszélyessé. Egy másik jelentős rizikófaktor a völgyben fekvő falun keresztülfolyó két patak. Homokzsákokkal, szivattyúval mindig készen kell állni arra, hogy kilépnek a medrükből és elárasztják a falut.
– A legemlékezetesebb beavatkozásunk 2014 őszén volt, amikor egy éjszakai heves esőzés olyan villámárvizet idézett elő, amely egy napra elzárta a falut a külvilágtól – meséli a parancsnok. – A bajban példaértékű volt az összefogás nemcsak az állomány, hanem a lakosság részéről is. De vonultunk már faipari üzemhez porrobbanáshoz, pince-, tarló- és kéménytűzhöz, sőt segítettünk túlsúlyos személy mozgatásában is. Az emberek tudják, mindenben számíthatnak ránk, akár egy cserép esik le a tetőről, akár a kutat kell kiszivattyúzni. A koronavírus-veszély megjelenésekor a védekezésbe is bekapcsolódtunk: háti permetezőkkel fertőtlenítettük a játszóteret, a buszvárókat.
A határ menti faluban fontos a szlovén kapcsolatok ápolása. Erre a legjobb alkalom a saját szervezésű, határon átnyúló éves gyakorlat, amelyen a szomszédos települések önkéntesein kívül domonkosfai, kapornaki, hodosi egyesületek is részt vesznek. A határ menti kiterjedt erdőterületen ilyenkor a tűzoltók olyan katasztrófahelyzeteket szimulálnak, amelyekkel az ember legvadabb rémálmaiban sem találkozik. Ők azonban fontosnak tartják, hogy minden eshetőségre felkészüljenek, ami a területi sajátosságaikból adódhat. Volt, hogy szakadékba zuhant turistát mentettek éjjel, keresőlámpa fényénél, máskor óvodásokat hoztak ki a füsttel elborított épületből. A gyakorlatok során az új tagok is megismerkednek a lehetséges veszélyhelyzetekkel és elsajátíthatják a technikákat. Tanulságos és újszerű ismereteket hoz a tapasztalatcsere a szlovén bajtársakkal is.
A mintegy 380 lelkes faluban több civil szervezet is tevékenykedik – focicsapat, tánccsoport, faluszépítő egyesület. Az aktív, tevékeny tagság körében sok az átfedés, „mindenki mindenben benne van”. Néha a parasztolimpián dilemmát okoz, hogy ki melyik csapat színében induljon a gumicsizma-hajításban. A szervezetek közötti példás összefogással valósult meg a közelmúltban a hagyományőrző rönkhúzás is – a fakivágásban, a rönk őrzésében, a menet irányításában a tűzoltóknak kulcsszerepük volt.
A sikeres működéshez szükséges anyagiakat az egyesület tagsági díjakból, pályázati forrásból és szponzorok felkutatásával próbálja fedezni. A BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság pályázatán is minden évben elindulnak – az idén egy úgynevezett dugólétrával gyarapodik a felszerelésük, amit a mentés során sokoldalúan lehet felhasználni.
