Bemutatkozik az Alsószölnöki Önkéntes Tűzoltó Egyesület
A magyarok, németek és szlovének lakta faluban 1886 óta működik önkéntes tűzoltóság. Az alsószölnöki egyesületnek ma 43 tagja van, ami remek arány a 357 lakoshoz viszonyítva.
Az osztrák határon fekvő Alsószölnök főutcájának jellegzetes épülete a tűzoltók fából ácsolt tömlőszárító és kémlelőtornya. Eredeti funkciójában már régen nem használják, azonban a karbantartásáról szépen gondoskodnak, nemrég fel is újították. A szervezet német nyelvű alapszabályát a Vas Megyei Levéltár őrzi, és az eredeti zászló is a múzeumba került már. Az újat a 125. évfordulóra készíttették el, a pénzt a falu adta össze rá.
A szocializmus éveiből túl sok emlék nem maradt fenn a határsávban megbúvó település lánglovagjairól. Bár az önkéntes tűzoltó-egyesületet 1993-ban bejegyezte a cégbíróság, és hamarosan beléptek a Vas Megyei Szent Flórián Tűzoltó Szövetségbe is, a tevékenységük még ekkor is inkább hagyományőrzésre korlátozódott. A hetvenes évekből származó Zuk kocsi sem lett volna már alkalmas a bevetésre, a parancsnokok személye is gyakran változott. Az ezredfordulón döntött úgy a falu vezetése, hogy a legrégibb civil szervezetének visszaszerzi a rangját. Ekkor lett parancsnok a máig e poszton szolgáló Mákos Imre, és ekkor került az egyesülethez a mai elnök, Treiber Tamás, aki hivatásos tűzoltó volt Körmenden. Innen már nagy lépésekben haladtak a mai állapotig, amikor első kategóriás tűzoltókként három falu tűzvédelméért felelnek.
– Az első feladat a technika rendbetétele volt – emlékezik Mákos Imre. – A Zukot magam hoztam használható állapotba. Akkor még nem volt pályázati lehetőség, a falu adott pénzt, és a két kisebbségi önkormányzat is támogatott bennünket. 2002-ben már versenyezni mentünk. Nagy haladás volt, amikor Ausztriából sikerült egy használt Mercedes kocsit vennünk. Ebbe már belefért az aggregátor, és több tűzoltónak is volt hely. Attól kezdve, hogy volt rá lehetőség, minden évben pályáztunk támogatásra, eszközre. A végén már annyi felszerelésünk volt, hogy a Merciben sem fértünk el. 2017-ben a Vas Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság jóvoltából megkaptuk a Körmendi Hivatásos Tűzoltó-parancsnokságon feleslegessé vált Steyr Bronto gépjárműfecskendőt, ami már kétezer liter víz szállítására is alkalmas. A mostani elnökünk, Tamás még hivatásosként is vonult ezzel a kocsival. Innentől kezdve elértük azt a felszereltségi szintet, hogy első kategóriás tűzoltók lehettünk.
A kétezres év körül a technikai fejlődéssel együtt az érdeklődés is megnőtt a tűzoltómunka iránt. Sok fiatal jött akkor az egyesületbe, egyik hozta a másikat. Ma három tűzoltónak tűzoltásvezetői jogosultsága van, és sokan végezték el a 40 órás képzést valamelyik kisgép kezeléséből. A 43 tagnak körülbelül a fele bármikor riasztható, míg vannak, akik bevetésre nem mennek, de a magasnak számító évi négyezer forint tagdíjjal támogatják az egyesület munkáját. Az egyesületben van tíz hölgy is, akik nem vallanak szégyent a férfiak mellett. Míg a fiúk többször érték el a legjobb időeredményt a megyei versenyen, a hölgyek is álltak már kategóriájukban a dobogó második fokán.
A hármas határnál fekvő falu tűzoltói jó kapcsolatot ápolnak Mogersdorf, Wallendorf és a szlovéniai Gornji Slaveci egyesületeivel. Minden évben együtt gyakorlatoznak, eltanulják egymás hasznos praktikáit, tűzoltást, rábai mentést, balesetet imitálnak. Más a helyzet, ha valós káreseményről van szó: a szomszéd faluba, ha a határ túloldalán van, nem szabad átmenniük a tűzoltóknak minisztériumi engedély nélkül. Annál inkább szükséges az együttműködés a Szentgotthárd Járási Hármashatár Mentőcsoport tagjaival.
Az alsószölnöki tűzoltók évente átlagosan öt riasztást kapnak, melyen belül emelkedik a viharkárok és a műszaki mentések aránya. 2014-ben akkora villámárvíz volt a faluban, amilyenre még az idősebbek sem emlékeznek. Megáradt a Szölnöki-patak, vitte a hordalékot a főúton, úsztak a pincék, az udvarok. Hajnaltól este kilencig dolgoztak a tűzoltók, az egyik csapat kidőlt fát távolított el, a másik meg már rohant egy vízben rekedt autóhoz. 2017-ben tízszer riasztották őket, és 2018 is nehéz év volt a Vadása gátszakadását is okozó hatalmas felhőszakadással, amikor még Szentgotthárdon is segíteni kellett a szivattyúzásban.
Vannak persze kellemesebb kötelezettségek is: falunapok, amikor a csapat is benevez a főzőversenybe, vagy amikor látványos bemutatókkal szemléltetik a lakosságnak a tűz veszedelmeit. Emlékezetes az a rábatótfalui falunap, amikor a vendégsereg a kultúrház falánál felsorakozva nem akarta elhinni, hogy az olajtűz bemutatásánál szükségük lesz majd menekülési útvonalra. Az ijesztő tűzgömböt látva biztos egy életre megtanulták, hogy az égő olajra nem szabad vizet önteni.
