Bemutatkozik a Kámi Önkéntes Tűzoltó Egyesület
Közel másfél évszázados múltra tekint vissza a Kámi Önkéntes Tűzoltó Egyesület. A fiatalos csapat nem csak a település egyik motorja, elszántan vonulnak minden káresethez – vallják: azért vannak, hogy segítsenek.
Beszélgetésünk kezdetén Szemes István parancsnok egyből a tűzoltószertár épületével szemben található Bezerédj-kertre irányítja figyelmünket, ami a tűzoltó egyesület alapítója, Gróf Bezerédj György nevét viseli. A gróf majdnem 140 éve, 1883-ban hozott létre egy majdnem harmincfős tűzoltóságot Kámban, melynek ő maga volt a főparancsnoka. Szintén alapító tag volt az egyesületben a település arborétumának létrehozója, gróf Ambrózy-Migazzi István. Ennek emlékét egy, a levéltárból kapott dokumentum fénymásolata őrzi. A kézzel írott szövegben dokumentálták az egykori szervezet működésének szabályait és létrejöttének pillanatát.
2013 óta Légler Károly az egyesület elnöke, Szemes István pedig a parancsnoki feladatot látja el. Ma 27 aktív taggal bír a civil szervezet.
– Fiatalos a csapat, 25 év az átlagéletkor – jegyzi meg a parancsnok. Ezenkívül több pártoló tagjuk is van: ők az idősebb, egykori tűzoltók, akik ugyan a bevetéseken már nem tudnak részt venni, mégis megbecsült egyesületi tagok. 2013-ban a szertárépületet is felújították, ami állami támogatásból valósulhatott meg.
Lassan hét éve tűzoltóautót is szereztek. Ez egy Steyr 690-es típusú gépjármű, ami Ausztriából került az egyesülethez egy vasvári cég felajánlásából. A jármű nem szállít vizet, így oltási feladatokat egyelőre csak tűzcsapról tudnak végezni. Terveik szerint azonban idén egy 600 literes tartály kerül majd az autóba. Az alap tűzoltószerelés mellett különösen büszkék arra, hogy ha szükséges, csörlővel akár árokból vagy szakadékból is tudnak menteni.
– Jó érzés számunkra, hogy a beavatkozási területünkhöz tartozó három faluban számítanak ránk és tudják, hogy ha baj van, megyünk – mondja Szemes István. Hozzáteszi, több települést is szívesen elvállaltak volna, de a Kám, Egervölgy, Szemenye és Rum környékén történő káresemények is éppen elég feladatot adnak nekik. Évente átlagosan 14-16 alkalommal kell vonulniuk, de volt olyan év, amikor húsznál több bevetésen is részt vettek. A 8-as számú főút miatt sok balesethez kapnak riasztást: segédkeztek már kerítésbe csapódott autónál és felborult parfümszállítónál is.
– Szerencsére két-három éve elkerülnek minket az áradások, de az azt megelőző közel öt évben máshol nem is volt az egyesület, mint árvíznél – tudjuk meg a parancsnoktól.
– Nem lehet azt mondani, hogy főként balesetekhez kell vonulnunk. Tavaly például többségben voltak a kéménytüzek és a szén-monoxid-riasztások – teszi hozzá.
Nemcsak a falu közösségi életének – egyházi események, falunapok – fontos szereplői, saját közösségük is nagyon erős. Évente többször szerveznek közös kirándulásokat, ezenkívül minden februárban disznótort tartanak a falunak. Bíznak benne, hogy ezt idén is megengedi számukra a járványhelyzet. Többször tartottak már tűzoltó-bemutatót és hívják őket a csényei falunapra is főzni. Aktív résztvevői tűzoltóversenyeknek: ennek bizonyítékát, a temérdek oklevelet és kupát a szertár falai őrzik. Büszkék hatfős női szakosztályukra is: „a legnagyobb serleget ők nyerték” – büszkélkedik a parancsnok.
