Bemutatkozik a Nardai Független Önkéntes Tűzoltó Egyesület

Saját településükön kívül a szomszéd Pinka-völgyi falvakban élők is számíthatnak a nardai önkéntes tűzoltókra. Legyen szó tűzoltásról vagy műszaki mentésről, vonulnak ők is felszámolni a veszélyhelyzeteket. Az idén 130 éves egyesület 35 éves parancsnokával, Lőrincz Márkkal a tűzoltó-szerházban beszélgettünk.

– 2019-ben újította fel az épületet az önkormányzat, lecserélték rajta a tetőt, külső szigetelést kapott, és belül is megszépült. Akkor kaptuk az idővonalat – mutatja Márk az egyik fal teljes szélességében futó fényképalbumot, amely végigköveti a százéves évfordulóra, 1991-ben újraalakult Nardai Független Önkéntes Tűzoltó Egyesület történetét. 1891 az első jelentős évszám: akkor jegyezték be az egyesület elődjét, amely az 2. világháborúig működött a szomszédos településekkel közösen vagy önállóan. Az újraalakulás után Nysa típusú mentőautót kaptak, amit saját kezűleg alakítottak át a tagok tűzoltóautóvá. A későbbi fotókon már látszik az Opel Blitz jármű, ami sokáig kísérte őket. 1992-ből egy Szlovákiában rendezett nemzetközi tűzoltóverseny eredményeivel büszkélkednek a képek. 1995 nagy eseménye az egyesületi zászló átadása, az Országos Horvát Önkormányzat zászlófelszentelése volt – korábbi lobogójuk a háborúban megsemmisült. Az újon Szent Flórián-szobor látszik, amit horvát felirat ölel körül a tűzoltóköszöntéssel: „Istennek dicsőség, embernek segítség.” Ugyanebben az évben avatták a tűzoltó-szerházat, külső falán Szent Flórián-festménnyel, amit azóta megtépázott az idő: a legutóbbi renoválás óta szigetelés takarja. 2005-ből egy nemzetközi tűzoltási és mentési gyakorlatot idéznek a fotók, 2009-ből a hagyományos horvát napot, amit összekötöttek a tűzoltók ünnepével. 2016-ban 125 éves évfordulójukat ülték a nardai önkéntesek – az önkormányzattól akkor kapott új zászlót a templomban őrzik. A Steyr 791 négykerék-meghajtású tűzoltófecskendő is feltűnik az ünnepség megörökített pillanatain: a 2000 liter oltóvíz, műszaki és tűzoltási felszerelés szállítására alkalmas autóval akkor már évek óta vonultak a helyi tűzoltók – mondja Márk. Harminc-negyven oklevél is helyet kapott a falon: a nardai önkéntesek jeleskedtek a tűzoltósportokban, többször szerepeltek eredményesen a Pinka-menti tűzoltóversenyeken, és kiemelkedő szakmai tevékenységükért is kaptak elismerést, miután többször elárasztotta a falut a víz – villámárvizek zúdultak le –, homokzsákokkal kellett bevédeni a házakat. Márknak akkor jutott először komoly szerep: a parancsnok távollétében neki kellett irányítania a védekezést.

– 2013 óta élek a faluban, 2014-ben léptem az egyesületbe, és 2019. december elején vettem át a parancsnokságot Pezenhoffer Zoltántól, aki 34 év után adta át a stafétát. A feleségem, az apósom, a sógorom is tűzoltó, a volt parancsnok pedig az apósom testvére. Én hivatásos tűzoltóként szereltem fel 2008-ban Siófokon, aztán Nardára hozott az élet. Megtiszteltetés az önkéntesek parancsnokának lenni, de adódnak jócskán kihívások is a működéshez szükséges teendők, elszámolások, pályázatok tekintetében, és, hogy a tűzoltáshoz, műszaki mentéshez szükséges tárgyi, képzettségi, emberi feltételeket is megteremtsük – mondja Márk. A titkárát, Fichtacher Gábort, a parancsnokhelyettes Pezenhoffer Balázst és Simon István elnököt említi, a segítségükre támaszkodva látja el a feladatát. A 31 tagot számláló egyesület pedig tűzoltószakmai kérdésekben számíthat parancsnokára, aki a Vas Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság Megyei Műveletirányítási Ügyelet műveletirányító referense.

Aktív tagságuk – 18 fő – tűzoltó alaptanfolyamot végzett. Folyamatban van további három önkéntes beiskolázása, őket tavaly toborozták. Nem titok, több embert megkerestek az 500 lakosú faluban, hogy beszervezzék őket önkéntes tűzoltónak. A generációs különbségek ellenére – van 23 és 60 év feletti tagjuk is – összetartó a közösség: aki csatlakozik hozzájuk, az felelősséget vállal a falu életéért. Két női tagot is számlál az egyesület, az ifjúsági tagozat most még távlati cél.

A Szombathelyi Hivatásos Tűzoltó-parancsnoksággal kötött együttműködési megállapodás értelmében Narda, Felsőcsatár, Vaskeresztes, Horvátlövő, Pornóapáti és Bucsu tartozik a vonulási területükhöz, de kaptak már riasztást Toronyba is: a szombathelyi hivatásosok éppen tarlótűznél dolgoztak, ők a Katasztrófavédelmi Műveleti Szolgálattal közösen oltották el a tüzet. Ennek is nyoma van a kissé megsárgult 1958-ban nyitott működési naplóban. Egyéb káreseményekről is tudósít az utókornak: a tavalyi könyvtártűzről, egy 2011-ben történt fenyvestűzről, ami Narda határában történt és arról, hogy 2013 februárjában a nagy hófúvásban a 89-es főút nardai behajtójától a főútig hány járművet mentettek ki az önkéntesek a hóból. Márk emlékszik arra is, amikor kigyulladt egy kombájn a szántóföldön Felsőcsatár és Narda között 2018-ban.

Megfelelő eszközök nélkül nincs sikeres oltás vagy mentés: a pályázati lehetőségekkel élnek, folyamatosan bővült védőeszközeik, felszereléseik köre. A tűzoltójármű összes tömlőjét lecserélték már, légzőkészülékeket, láncfűrészt, korongos roncsvágót, tízméteres dugólétrát, feszítővágó berendezést szereztek be – az utóbbit még nem használták, csak gyakorlatokon. Jól jön a tapasztalat, amit Márk hivatásosként gyűjtött, hiszen sok minden csak éles helyzetben sajátítható el: az például, hogy egy épülettűznél hogyan lehet az épületen belül vakon tapogatózva közlekedni.

Tavaly a Covid miatt kevesebbet találkoztak, az oktatásokon, gyakorlatokon, vagy ha új felszerelés érkezett, havonta, kéthavonta jöttek össze az önkéntesek. Márk abban bízik, ha a járvány lecseng, csapatépítő jelleggel többször látják egymást. Addig marad jó emlékként a tavalyi falu-farsang, amikor a tűzoltóautójukból zenedoboz lett, ők szolgáltatták a zenét. A kezdeményezés a horvát önkormányzathoz köthető, a tűzoltók szívesen csatlakoztak. Amúgy is aktívak a faluban: ha kell, fát vágnak, rendezvényeket, körmeneteket biztosítanak. Két éve Narda volt a helyszíne az országos horvát zarándoklatnak, oda érkezett a vándor Szűzanya-kegyszobor – annak az eseménynek a lebonyolításában is részt vettek. Korábban a határ menti nyiladékok tisztításából volt bevételük: jól jött a pénz autóvásárlásra és felszerelés-bővítésre. Jó kapcsolatuk van az önkormányzattal, az egyházzal. Ahogy 130 éves fennállásuk alatt, úgy most is igyekeznek igényesen és szakértelemmel ellátni a feladataikat.