Bemutatkozik az Önkéntes Tűzoltó Egyesület Jánosháza
A településen 1877. augusztus 25-én alapították meg a „jánosházi tűzoltó egyletet”. Már akkor célként tűzték maguk elé, hogy az egyórai távolságra levő vidéki falvakban is segítsenek, ha baj van. Az Önkéntes Tűzoltó Egyesület Jánosháza a városon kívül ma is még további hét településen: Dukán, Kemenespálfán, Karakón, Nemeskeresztúron, Kissomlyón, Keléden és Kamondon látja el a tűzvédelem feladatát.
A jánosházi tűzoltók számára az elmúlt fél évszázad is mozgalmasan telt. Az ötvenes évektől kezdve minden évben részt vettek csapataik a járási és megyei tűzoltó versenyeken, méghozzá nemcsak férfi, hanem női kategóriában is. Az 1957-ben Köcskön megrendezett versenyről készült tablót mutatva Uti Tibor egyesületi elnök hozzáteszi:
– Azokban az években komoly feladat hárult a tűzoltókra, hiszen akkoriban a mezőgazdaság nagyon fontos szerepet játszott a környékbeli emberek életében. Megjelentek a traktor hajtotta cséplőgépek, melyek tűzveszélyesség szempontjából állandó felügyeletet igényeltek.
A szakmai munkának nagy lendületet adott, amikor 1989-ben az akkori tanács a társfalvak segítségével egy IFA gépjárműfecskendőt vásárolt, lecserélve az akkor már nyugdíjas korú Csepelt. Azóta már két váltáson túl vannak: 2006-ban Ausztriából szereztek be egy új autót, majd tíz évvel később ismét polgármesteri és önkormányzati segítséggel sikerült megvásárolni a ma is használatban levő Steyr gépjárműfecskendőt.
A jánosházi tűzoltók 1996-ban egyesületté alakultak, és alapító tagjai lettek a Vas Megyei Szent Flórián Tűzoltó és Polgári védelmi Szövetségnek. Fontos eseményt hozott a 2006-os év: ekkor tudták megkezdeni – pályázati támogatással – a tűzoltószertár felújítását.
Az épületet már a legelső tűzoltók is használták, erről tanúskodtak a munkálatok során előkerült régi boltíves kapu maradványai. A szertár a felújításkor nemcsak vizesblokkal bővült, hanem visszakapták a tűzoltók azt a szolgálati lakást, ami eredetileg is nekik épült. Most újra egy tűzoltó család él a lakásban, ami nagy előny, hiszen mindig van mozgás a szertár közelében és riasztáskor is van itt valaki, aki a többieknek előkészíti a terepet.
Vonuláskor egyébként a jánosházi önkéntesek éjjel-nappal 6-8 perccel a riasztás után már elhagyják a szertárat. Minden feltétel adott lenne, hogy önálló beavatkozók legyenek, azok is voltak három évig. Ám a viszonylag alacsony létszám – 21 tag, ebből 11 vonulós – és az emberek munkahelyi elfoglaltságai miatt nem tudták vállalni az állandó ügyeletet.
A jánosházi önkéntesek átlagosan 20-25 alkalommal vonulnak évente, ám az esetek jellege alapvetően megváltozott az utóbbi évtizedben.
– Tíz-tizenkét évvel ezelőttig túlsúlyban voltak a szabadtéri tűzesetek – meséli Németh István parancsnok. – Gyakran fordultak elő mezőgazdasági tüzek, és amikor szárazság volt, néha nap nap után kigyulladt a Marcal mentén a nádas. Mostanra a helyzet alapvetően megfordult: a riasztások 95 százaléka közúti baleset, amire feszítővágó és egyéb eszközök beszerzésével rá is kellett erősítenünk. Itt halad el a 8-as és a 84-es főút a budapesti és balatoni forgalommal, a nyolcas a vasutat is keresztezi.
Volt, hogy a szilveszteri virsli mellől riasztottak bennünket karambolhoz. Mivel közel vagyunk, sokszor mi érünk ki először az eseményekhez. Ilyenkor az első teendő a gépkocsi áramtalanítása, illetve a mentők részére a munkavégzés feltételeinek megteremtése. Sokszor a mentőhelikopter is leszáll a főúton. Az elmúlt öt évben több halálos baleset volt a területünkön, mint korábban tíz év alatt.
Különösen emlékezetes a 2013. márciusi hóhelyzet. Harmincnál több gépkocsit húztak ki az árokból, és vagy ötven kipörgő kerekű kamionnak segítettek elindulni az emelkedős, csúszós úton. Kemenespálfa el volt zárva a külvilágtól, hetven autó rekedt a hó fogságában. A fiúk akkor itt éjszakáztak bent a szertárban, a gázkonvektor körül leheveredve.
A városban és a környező falvakban mindenki tudja, hogy a tűzoltókra mindenben lehet számítani. Ha csak egy fát kell kivágni, először őket hívják. De ott vannak akkor is, amikor közösségi életről, vigasságról van szó. Ott állnak a kondér mellett a városnapon, a gyereknapon, az almafesztiválon a többi jánosházi civil szervezettel együtt.
A szertárban együtt szilvesztereznek a családok, vasárnap délelőtt tízkor pedig sosem maradhat el a közös tűzoltókávézás. Minden év szeptemberében ellátogatnak az óvodába, hogy segítsék a gyerekek tűzvédelmi oktatását. Ilyenkor beöltözhet az aprónép a hatalmas kabátokba, beülhetnek a nínós autóba – hatalmas élmény ez számukra.
Ami pedig az általános iskolásokat illeti: nagy büszkeség, hogy tavaly is az élvonalban végeztek a Vas Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság által szervezett ifjúsági versenyen.
A tűzoltó egyesületnek kitűnő a kapcsolata a fenntartó önkormányzattal. A költségek fedezésébe a társközségek is beszállnak
Ezenkívül egyszázalékos felajánlások és pályázatok is segítenek, hogy az egyesület lépést tudjon tartani az új technikával.
